Az 1970-es években Walter L. Voegtlin gasztroenterológus foglalkozott a paleolit kori étrenddel, mely szerinte javítaná a modern kori ember egészségét.

Átfogó tudományos vizsgálatok eredményei azt bizonyították, hogy a nyugati betegségek összefüggnek azzal, amit az emberek esznek.

Dr. Loren Cordain, az evolúciós elveket valló modern étrendet alakított ki a könyveiben.

A tudományos vizsgálatok állítása szerint a 10-5 ezer évvel ezelőtt a földművelés "neolitikus forradalom" során bevezetett élelmi anyagokra nem történt meg a genetikai alkalmazkodás. Az emberi szervezet nem tudott alkalmazkodni ezekhez az új élelmi anyagokhoz, ezért jelentek meg a degeneratív betegségek. A gabonafélék az emberiség legfontosabb táplálékává váltak az elmúlt évezredekben, mert rettentő magas a hatóanyag-tartalmuk. Ezért kis területen sok embert tudnak jóllakatni.

A legtöbb helyen gabonát fogyasztottak, Új-Guineában szinte kizárólag batátát, Mexikóban kukoricát és babot, Svájcban zöldségeket, gabonát, húst és tejet, Kínában rizst és zöldséget, Ausztráliában bogarakat, kicsi emlősöket és egyéb állatokat plusz egy kevés növényt, Skóciában zabot és halat, azaz mindig azt ami a környezetükben megtermett és fellelhető volt.A barnarizs, a hántolatlan gabona, a teljes őrlésű liszt és az ebből készített kenyér, tészta, sütemény vagy péksütemény finomítatlan szénhidrát.Tartalmazták a teljes gabonaszemet összes hatóanyagával együtt.Sovány húsokat és halakat fogyasztottak.

A kőkorszakban kizárólag 'biot” ettek, mi azonban a 21. században nem ezt esszük.

Összegyűjtött néprajzi megfigyelések egyértelműen bizonyítják civilizációs táplálkozás nélkül nincsenek civilizációs betegségek.

A mi civilizációnktól valamilyen módon elzárva élő népeknek kiegyensúlyozottabb a szociális rendjük, stresszmentesebb az életük, tisztább a környezetük és egészségesebb az ételük. Táplálékuk a miénknél lényegesen egyszerűbb.

Húst a legtöbb helyen csak ünnepnapokon vagy még akkor sem fogyasztottak, sőt számos helyen semmiféle állati eredetű élelmiszer nem létezett.

Táplálékuk mennyisége messze alatta maradt a mi általunk fogyasztott mennyiségeknek, azonban az általuk elfogyasztott élelmiszerek lényegesen több életfontosságú anyagot, ásványi sót, nyomelemet és vitamint tartalmaztak mint a mi élelmiszereink.

A táplálkozáskutatók megállapítása szerint mi éhezünk a jólétben, mivel a mi táplálékunk nem tartalmazza azokat az anyagokat, amelyek szervezetünk működéséhez elengedhetetlenül szükségesek lennének.

A civilizációs betegségek oka az életfontosságú természetes anyagok hiánya.

Az új-guineai édesburgonya, batátaevők táplálékában például egyértelműen kevesebb fehérje található, mint amennyi a táplálékkal kiürül. A bantuk tápláléka pedig minden kétséget kizáróan kevesebb C-vitamint tartalmaz a szükségesnél. Ezek az emberek mégis rendkívül egészségesek és feltűnően nagy a munkabíró képességük.

Itt említenénk meg a dél amerikai chia magot, amely rendkívül sok tápanyagot tartalmaz.

Dr. Bircher-Benner nevéhez fűződik korunk egyik legdivatosabb eledele: a müzli.

"A müzli szó svájci németül kását jelent, amelyet dr. Bircher-Benner gyógyételként szolgált föl betegeinek. Müzlijének legfontosabb tulajdonsága, amely alapvetően megkülönbözteti a mai müzliktől, hogy mindig minden összetevője friss volt. Frissen pelyhesítették a pelyheket és friss volt benne a gyümölcs, míg a mai zacskós müzlik az elkészítés után akár hónapokig is várnak vevőjükre a boltok polcain."

A szállítás, a tárolás és a feldolgozás folyamán élelmiszereink a szervezetünk számára sok hasznos összetevőjét veszítheti el.