A paleolit kori étrenddel elsőként az 1970-es években Walter L. Voegtlin gasztroenterológus kezdett el foglalkozni, emésztési problémáktól szenvedő embereknek saját recepteket dolgozott ki, majd könyvében adatokkal támasztotta alá a zsír alapú táplálkozás pozitív hatásait, rámutatott arra, hogy a paleolit kori étrend javítaná a modern kori ember egészségét. 

A paleolit étrend közös elméletre épül, de szerzőnként eltérések mutatkoznak. Egyben megegyeznek, hogy magas fehérjetartalamat (19-35 %), zsírtartalmat (28-58 %) és alacsony szénhidráttartalmat (22-40 %) javasolnak. Kevés információnk van a paleolitkori ember életmódjáról, ezért a ma élő természeti népek táplálkozása és életmódjának vizsgálata fontos szerepet kapott az elmélet kidolgozásában. Hazánkban is számos követője van, de nagy ellentábora is, azzal érvelnek, hogy ezek a társadalmak azért nem szenvedtek civilizációs betegségekben, mert más körülmények között éltek.

Miután a 70-es évek közepén megfogalmazták a paleo-életvitel alapjait, számos orvos, kutató, dietetikus kiigazította ezt az étrendet. Eleinte szigorú útmutatásokat tartalmazott a paleolit táplálkozás során fogyasztható ételtípusokra vonatkozóan, majd később az emberek igényeihez alakították. A sportolók teljesítmény maximalizására használták, ma már több típusa létezik számos alternatívát nyújt az átlagembereknek.

A paleolit egy életmód, melynek lényege a természetben megtalálható élelmiszerek fogyasztására épül, a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel létrehozott élelmiszerek fogyasztását kizárja. A paleolit korban még nem volt mezőgazdaság és állattenyésztés, az emberek sült húsokat, halakat, kagylókat, tojásokat, dióféléket, zöldségeket, gyökereket, gyümölcsöket, bogyókat és gombákat fogyasztottak.

A paleolit étrend különböző húsok és egészséges (és nem csak annak látszó!) zöldségek fogyasztására épül, így jó eséllyel ki lehet kerülni a civilizációs betegségeket.